Számkivetett

Erkölcstelenség!
Te undok, galád kedvtelenség!
Óh hogy sikolt a kegyvesztett
Mikor szava súlya rég elveszett...
Alázkodva,térden állva kér,
S kihűlt kezén lültet még az ér.
Szeméből mérgezett félelem húl,
Agyában őrület hulláma dúl.
Teste láncok közt feszül,
S lelkének ereje egyre csak merül.
Hol jársz édesem?
Merre vagy kedvesem?
Vak reménység mért nem hagysz
egy szót még én nekem?
De csend s a válasz
Némán fülembe ordít..
Te lehetsz az
Ki a sorsomon fordít!